Helyszín: már ismert (tavaly is itt voltunk). Transzport: ismert (ugyanazt a szerencsétlen autós rokont rohantuk le, akit múlt évben, és ő nem mert nemet mondani). Az események: ezek jórész képriport formájában örökítődtek meg.
***
A lazulást alapvetően mindenki nagyon élvezte, és megúsztuk a nyaralást katasztrófák nélkül (Chris csak egyszer lógott át a szomszéd telekre a
kerítésen át). Még három olyan nap is akadt, amikor a
nap is kisütött!
(Igen, ez egy ilyen nyár volt, ha valaki még emlékszik…)Néhány pillanat, amikor az ebek kerültek központba:
Így autózott Chris. (Kicsit tömve volt a kocsi – 5 ember, 3 kutya… –, ezért kénytelen volt egy családtag ölébe ülni.) Az elmosódó szürke folt a kép bal oldalán természetesen Lavina, a saját eb.
Vízparti pózolások.
Felhívnám rá a figyelmet: a fülszerkezet tisztán látható!
Sétatér. Mármint nekünk. Bicikliút. Mármint hivatalosan. Mindenki döntse el maga, melyik felel meg jobban a valóságnak.
 |
| Jövünk már! |
 |
| Itt valami csábítóan büdi dolog rejtőzik… |
Chris, a tengerész vízre száll!
Ritmikus sprtgimnasztika flexipórázzal előadva.
A nap fénypontja: az étkezés. Az kicsit sem zavarja, hogy ez itt NEM a kutya vacsorája, hanem az embereké. Bevált taktikát alkalmaz: a fejet a kanalat birtokló ember combjára fekteti, a pillantást áhítatosan és kitartóan az arcára függeszti. (Az arra hajlamos gazdafélékben kellő lelkiismeretfurdalást és sajnálatot lehet ezzel ébreszteni, és így alattomban némi plusz tápanyaghoz jutni.)
Egy átlagos nap estéje – avagy a városi kutyák, akik nem bírják a kiképzést. Még mielőtt: nem a raktárba száműztük őket, csak kissé zsúfolt volt a ház. Én is a létra mellett aludtam :)
Tényleg meglepően eseménytelenül zajlott a nyaralás, nem volt hiszti, lelépés, és most kajalopás sem. Persze ehhez hozzátartozik, hogy Chrisnek idén már nem volt idegen se a hely, se a jelenlevők. Bár, az azért aranyos volt, hogy akikkel este megbarátkozott, azokat nem ismerte meg reggel, amikor az udvaron felvert sátorból kászálódtak ki – na akkor azért volt egy kis hiszti, zengett tőle a környék :)
Ja, és igen, odakint flexire tettem, mert hogy számolok el az egyesületnek, ha elhagyom az egyik kutyájukat valahol Tolna megye sötét mélyén??? Ez rontja a fotók esztétikumát, dehát a biztonság mindenek felett…
Az udvaron persze szabadon kószálhatott. Egyébként meg nem attól tartok, hogy ha szabadon engedem, akkor nem jön vissza (biztos vagyok benne, hogy – most már – visszatérne hozzám), hanem attól, de attól nagyon, hogy még mielőtt beérkezne, meddig-hova fut el, és kibe-mibe fut bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése