II. A mindennapok - Családi nap

Összefoglalva: kibírtuk. A terv az lett volna, hogy Chris majd eladja magát a látogatóknak – na ez nem annyira jött be, tekintve, hogy ha valaki feléje közeledett, ő rémült tekintettel a szemében hátrált. Kivéve, ha az illető kajával közelített: ez esetben annyit változott a koreográfia, hogy először rémült tekintettel a szemében elvette az ennivalót, és csak azután kezdett el hátrálni. Azért akadt pár kitartó rajongója néhány kislány személyében, akik "nagyon aranyosnak" nyilvánították (egyébként az is...), és addig-addig édesgették jutifalatokkal, amíg állításuk szerint "már nem fél, mert nem akar elmenni". Hát... végülis a közeledő kamion reflektorfényében kővé dermedő nyúl viselkedését is értelmezhetjük úgy, hogy nem akar elszaladni... De ezt azért nem mondtam el a kislányoknak, mert tényleg nagyon helyesek voltak, ahogy próbálták dédelgetni a kutyát.

Egyébként meg láttunk sok érdekes dolgot, dog-dancing versenyt, trükkversenyt – ezekre nem neveztünk, tekintve, hogy a pacsiadás az egyetlen, talán trükknek nevezhető dolog, amit tud. (Chris ellenkező nemű hasonmása, a szintén blog-szereplő Bé viszont nevezett, és félelmetesen jó volt! Talán számunkra is van még remény.) A szépségversenyen viszont részt vettünk, de szerintem bunda volt, mert nem mi nyertük meg.

II. A mindennapok - 52.

Holnap megpróbáljuk gazdához juttatni Christ (bizonytalan), valamint partizni megyünk (tuti), ide. Nagyjából egész nap kint leszünk, (remlélhetőleg) sok-sok ember és kutya társaságában. Kiváló edzés lesz Chrisnek. Nekem meg kezdődő gyomorfekély. Beszámolóval – ha nem mos el minket az eső, és nem leszek nagyon fáradt – holnap vagy holnapután jövünk. Maradjanak velünk!

II. A mindennapok - 50.

Ma a ligetben találkoztunk egy barátságos, közepes testű, fehér kutyával. Már messziről kiszúrtam, mert a gazdái nagyon furcsán néztek rám, amikor azt ordibáltam, hogy „Lavina, ide gyere!” Aztán kiderült, hogy azért a csodálkozás, mert őt is így hívják. És én még azt hittem, ez egy ritka kutyanév... (Bár bevallom, ismerek egy harmadik Lavinát is, de ő pár száz kilométerre lakik tőlünk, és nem járunk egy ligetbe sétálni. Talán mégsem olyan ritka a név.)

A druszák nem nagyon vegyültek egymással, viszont Chris és az idegen Lavina gyorsan egymásra talált. A legaranyosabb az volt, amikor ketten közösen hurcolásztak egy faágat, egyik az egyik végét kapta a szájába, másik a másikat, és úgy rohangáltak le-föl.

Na ez az, amit Lavinával (mármint a MI Lavinánkkal) Chris meg se próbál. Nagyon bölcsen, mert ha a szánhúzófélénk úgy érzi, hogy veszélyben forog a tulajdona (= a szájában levő akármi), halálhörgéseket hallat és elkezd nagyjából olyan erővel rángatni, mint egy gőzmozdony. Chrisnek a maga légies testalkatával és érzékeny lelkével esélye sincs.

II. A mindennapok - Házőrzés 2.

Mert ennek is megvan a maga rendje.

A rangsor

Kutyáéknál ugyanis nem mindegy, hogy ki mehet a legközelebb a kerítéshez (bejárati ajtóhoz), jól megugatni vagy esetleg üdvözölni a feltételezett behatolót. A főnök mindig elöl. Esetünkben Chris természetesen hátul. Megpróbálkozott ő az előrerohanással egyszer-kétszer, de Lavina olyan hangon üvöltötte le a fejét, hogy nagyon gyorsan felhagyott a kísérletezéssel. Most ez van. Így várjuk, hogy ki jön.