II. A mindennapok - 23.

Kiderült, hogy nem szereti a csokoládét. Bizonyíték rá, hogy az asztalon felejtett csokin egyértelműen fognyomok látszódtak, mire hazaértem, de egyetlen kocka se hiányzott belőle. Szereti viszont a camembert sajtot és a lilahagymás salátát. Bizonyíték rá egy családtag elhaló kiáltása, ami épp most szállt keresztül a lakáson…

Chris az egészséges életre esküdött fel.

II. A mindennapok - 22.

Még mindig folyamatosak a problémák a szobatisztasággal. Az új helyre költözésnél ez normális, na de ilyen sokáig…? ilyen mennyiségben…??!!!

II. A mindennapok - Öltözködés 2.

Megkaptuk. Hál'istennek nem rózsaszín és strasszokat nyomokban se tartalmaz. Ami azt illeti, egész menő ruci. Sötétkék vízlepergetős anyagból, fényvisszaverő fehér szegéllyel és felirattal, bélelt belsővel. Valaha kapucnija is lehetett, de az úgyis csak útban lenne, meg hát mindennek van határa, szóval kapucni nélküli kiszerelésben. Nagyon csinos benne. A felirat a hátán külön csemege: hogyaszondja CIA, azaz Canine Intelligence Agency.

Az egész család ezen a CIA-n rötyög, mióta megérkezett a cucc. Én eldöntöttem, hogy a kutyának ezentúl C. ügynök lesz a fedőneve.

II. A mindennapok - Öltözködés

Újabb stafírungot fog kapni az egyesülettől, a közelgő hidegre és testalkatára (vékony és rövidszőrű) való tekintettel. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ruhácskás kutyát fogok sétáltatni… Elsüllyedek a szégyentől. Dehát Chris egészsége mindennél fontosabb, szóval: ruhácska!

II. A mindennapok - 21.

Ma felkerült a konyhaajtóra egy nyomtatott figyelmeztetés, ami arra int mindenkit, hogy CSUKJA AZ AJTÓT. Hogy miért? A kis édes vadászterületnek tekinti a helyiséget, ahova egyébként kutyának tilos betennie a lábát. Eddig mínuszban vagyunk egy tányér levessel, húsz deka reszelt sajttal, pár falat bolognai spagettivel, és nekem gyanús némi főzelék is.

Chris viszont hízott.

II. A mindennapok - 20.

Chris kezdi (még csak kezdi) leküzdeni férfifóbiáját. Az óvatos barátkozásnak ahhoz természetesen semmi köze, hogy a szóban forgó (vendég) férfiember a simizés előtt kakós csigával tömte a kutyát.

II. A mindennapok - Liget

Ma vettünk egy nagy levegőt, és kimentünk a ligetbe. Lavina már rutinosan jár ide, tudja, hogy ilyenkor havaj van, mert póráz nélkül rohangálhat. Benne meg is bízom, hogy visszajön, ha hívom, de Chris más kérdés. Szakértő tanácsára felkockázott virslit vittünk magunkkal, amiről kiderült, hogy maga a csodaszer! Chris első szóra visszajön, meg tudom állítani, ha épp elrohanna egy másik eb üdvözlésére, és egyáltalán: mintaszerűen viselkedik!

Most láttam a saját szememmel is, hogy milyen iszonyú gyors ez a kutya, és milyen könnyeden fut. Hatalmas köröket írnak le a többi kutyával. Lavina hozzájárulása az a játékhoz, hogy amikor Chris elhúz mellette, talpra szökken a kényelmes heverésből, és ugatva utánarohan (persze esélytelen, hogy egyáltalán megközelítse, nemhogy utolérje, még úgy sem, hogy taktikusan a befutott ív levágásával próbálkozik – mondjuk ha nem ugatásra fecsérelné az erejét, lehet, hogy kicsit közelebb jutna). Egy idő után aztán feladja és visszafekszik. Úgy felületesen elgondolkodtam rajta, hogy ha létezne kutya-ember fordítógép, vajon milyen válogatott szitkokat hallanánk ilyenkor…?

II. A mindennapok - 19.

Napozunk.

II. A mindennapok - 18.

Alcím: amit eddig sikerült megtudnunk Chrisről. Összefoglalás.

A kismocsok, ha szem előtt van, a legeminensebb kutya a világon, de mihelyt kiteszed a lábad, rögtön megpróbálkozik a tilos dolgokkal. Okos eb, de hajlamos arra használni az eszét, hogy hülyére vegye a gazdát. ^_^

Jelentés a gépházból,

avagy egy sajátos időparadoxon magyarázata.

Ez nem kutyás bejegyzés, de tartozom vele azoknak, akik személyesen ismerik Christ és az átmeneti családját. (Nevezetteket ugyanis teljesen összezavartam.) Tehát: a bejegyzések nem valós időben készülnek, illetve jelennek meg – van egy nagyjából három hónapos csúszás a való világhoz képest. Senki ne lepődjön meg, ha márciusban karácsonyi posztokat olvas majd.

Ami viszont nem változott a Chris-napló megírása óta sem: Christina még mindig nem gazdis, pedig nagyon nagy szüksége lenne valakire, aki csak az övé, és akinek ő a szeme fénye.

Addig továbbra is nálunk csövezik, és ellát minket új és új posztokra valóval…

II. A mindennapok - 17.

Így legyen ötösöm a lottón. Ma elcsíptem, ahogy összegömbölyödve, a világgal kibékülve alukált az új ágyában. Én is megbékültem egy kicsit a világgal (meg mostanában nem csinált rosszaságot), így lírai hangvételű kitérő következik:

Chris egy főnyeremény kutya lesz annak, akinek van türelme kivárni azt az időt, amíg megnyugszik és nyit a gazda felé. Békés és szelíd, de nagyon játékos, és mintaszerűen viselkedik (kisebb csínytevésektől eltekintve, de ez csak az egészség jele). Gyönyörűen sétál, más kutyákkal nagyon jól kijön… és még szép is, a maga elegáns-mókás módján. Csak azt a fránya félénkségét kéne legyőznie, és tökéletes álomkutya lenne.

Na jó, a líraisághoz valami köze annak is van, hogy a hátára hengeredett, és engedte, hogy simogassam a pocóját – ma először!!!

II. A mindennapok - 16.

Kapott az egyesülettől egy kutyaágyat. Mondjuk eddig se a csupasz földön aludt, de a használt díványpárna kiselejtezett ágyneműbe burkolva azért mégsem ugyanaz, mint egy igazi, boltban vett kutyaágyikó. Ugyan használtan kaptuk, de kit zavar ez? Legalább be van járatva. Egyelőre szimatolgatjuk, illetve átgyalogolunk rajta, de már látom a jövőt…

FREE CHRIS!

Mivel a történtek után tényleg teljes gőzzel és tiszta erőből igyekszem megszabadulni ettől a kutyának álcázott istencsapásától, beindítottam az évszázad projektjét: FREE CHRIS! Olyan képeket csinálok a keszegfenekűről, hogy mindenki, akiben egy icike-picike érző szív dobog, rögtön rohanjon megmenteni. Első felvonás: Chris rácsok mögött!

II. A mindennapok - 15.

Elmúlt. Ma, hajnali fél nyolckor még nem voltam annyira ébren, hogy visszaemlékezzek rá: be kéne zárni a szobám ajtaját, mielőtt elmegyek otthonról. (Alkatilag és hajlamaimnál fogva a 10-kor kelő embertípusba tartozom.) Eredmény: a nyomokból ítélve Chris járt az ágyon, a dohányzóasztalon és legalábbis megpróbálta elérni az ablakpárkányt is – de csak az előtte álló polcig jutott. A nyomok:

– odébbtolt cuccok a kisasztalon

– földre levert párna az ágy mellett

– a tolltartó bögre és szétszóródott tartalma a földön.

DE: semmi nem volt megrágva!!!! Ennyit a neurotikus tünetnek elkönyvelt fiatalkori műanyagrágcsálásról. Szerintem félévesen csak kísérletezett. Hogy később biztosan felismerje, mi az, amiért érdemes kockáztatni!

II. A mindennapok - 14.

Ma elnéztem szegény kis Christ, ahogy belapult a szekrény és az ülőgarnitúra közti résbe, miközben én meg Lavina kevéssé elegánsan, de önfeledten gyömöszöltük egymást a padlón. És elgondolkodtam. A kutya ugye sérült lelkű. Gondoskodó szeretettel, megértéssel kell felé fordulni. Biztonságot adó, elfogadó környezetet kell számára teremteni, ahol magára találhat és összeszedhet egy kis önbizalmat. Ebbe nyilván nem fér bele, hogy leüvöltöm a fejét holmi mákos tésztafélék miatt. Tuti leromboltam az eddig nagy nehezen kiérdemelt bizalmat, visszavetettem a fejlődésben. Lelkiismeretfurdalásom van.

II. A mindennapok - 13.

Az állat kísérti a sorsot. Amikor ideiglenes gazdája hazaért dögfáradtan (és éhesen) és lerakott a fentemlített íróasztalra egy mákos patkót, plusz kiment a szobából két percre, arra ért vissza, hogy mákos patkó egyik fele a földön, mákos patkó zacsija szétcincálva, mákos patkó másik fele sehol sem található, Chris pedig farokcsóválva rohan kifelé a szobából. Ekkor kitört az üvöltés. (Nem, nem érdekel, hogy a lelke romokban van a hosszú panziós lét után, és neurotikus szorongásokkal küzd. Van egy határ, és a mákos patkó hajszálra rajta fekszik.)

Utógondolatként: Ahhoz képest nem is rázta meg annyira szidás. Valószínűleg még üvöltős állapotomban is jóval kevésbé vagyok félelmetes, mint bármely járókelő az utcán (különösen a férfiak, kisgyerekek és babakocsik szeretnének Christ gyilkolni, legalábbis szerinte.) De az elveimből akkor se engedek. Van neki emilyen rágcsálós játéka, meg amolyan rágcsálós játéka, meg ott van neki Lavina füle, ne az én vacsora utáni desszertemre repüljön rá.

II. A mindennapok - 12.

Volt már olyan, hogy az ideiglenes kinyírta a gondjaira bízott kutyát?

Délelőtt a mocsok felmászott a dohányzóasztalra, onnan pedig az íróasztalomra, ahonnét lehalászta a macskakajás dobozt (ami jutifalatként hasznosul mifelénk). Mire apukám beért, még csak pár szemet tudott kihalászni belőle, és ez a szerencséje, meg az, hogy közben nem tört össze semmit. (Az asztali lámpa túlélte a zuhanást.)

II. A mindennapok - 11.

A mai nap a teljes szobatisztaság jegyében telt ugyan, viszont a jin-jang szellemében a délutáni szórakoztató műsorszám egy ártatlan párnahuzat cafatokra tépkedése volt. Elég jó vagyok puzzle-ből, így majdnem biztosra állíthatom, hogy nem elfogyasztani akarta, viszont ezek szerint vennem kell neki valami jó ellenálló játékot.

Ja, és amikor leszidtam, csóvált. Ez hülyére vesz…?

II. A mindennapok - 10.

Úgy látszik, elhatározta, hogy megkeresi a betevő tápja árát, mert tegnap talált az utcán kétezer forintot. Lehajolt valamit szaglászni, én is lehajoltam, hogy lássam, mi az, és ott hevert. Ember az utcán se közel se távol, így eltettük. Kap majd belőle valami szépet. (Csak hogy a realitások talaján maradjunk, megjegyzem: messze nem jön ki belőle az eddig kajája ára SEM, nehogy azt higgye bárki is…)

II. A mindennapok - 9.

Ma játszottak Lavinával! Óriási műhörgések közepette (ezt Lavi produkálja), de kulturáltan. Rémesen vicces, ahogy Lavina ugrál, mint egy duracellel tuningolt bolha, hogy rá tudja tenni a mancsát / fejét Chris hátára, aki ugyanezt a manővert egy lusta legyintéssel elintézi. Hát ugye a magasságbeli különbség…  

És már kaptunk tőle puszit is. (Amúgy utálom, ha összenyalnak, de ebben az esetben ez a nyitás jele, szóval örülünk.)

II. A mindennapok - 8.

Újabb adalék a jellemrajzához: nem csak kinézetében, de viselkedésében is úrikutya! Csak és kizárólag az Andrássy úton hajlandó a dolgát végezni. Nehogy már valami lepukkant mellékutcában…

II. A mindennapok - 7.

Kezdi magáénak tekinteni a lakást. A legális alvóhelyeket már mind kipróbálta (tegnap éjjel az egyetlen hivatalos kutyaágyat is, ami elvileg Lavináé – aki tavasz óta nem használja, és akit egyáltalán nem zavart, hogy Chris betelepszik). Kipróbálta a nem legálisakat is (értsd: az ágyam), de onnan le lett küldve, amit nagyon szépen tudomásul is vett. Más forrásból származó infó szerint viszont felsurran az előszobai ülőgarnitúrára, és ott hever, de nem lehet miatta leszidni, mert mihelyt belép valaki a szobába, leugrik. És gyors!